Tiger Woods és a félrelépés szociálpszichológiája

Tiger Woods, a golf-zseni félrelépett. Nem egyszer, sokszor. (A nők kedvence volt, üldözték, ajánlkoztak, nem hagyták békébe - igaz ő is szerette a kalandokat, nagytermészetű ember. Van ilyen.
Hát, igen. Félrelépett és lebukott, kocsija tönkreverve, feleség kirúgta, szponzorai elhagyják, - milliós jövedelemkiesés - mert nap mint nap újabb csajok jelentkeznek "kártéritésért." A média meg csámcsog... A (képmutató) társadalom fel van háborodva: egy idol...naháááát. Mert Amerikában most a félreizélés a létező legnagyobb bűn. Nem elég bocsánatot kérni – mondja egy hírportál.

Nem elég, mert itt kezdődik az üzlet: külön iparág lett a félrelépő férjek tanácsadó gépezete. Több ezer dollárért elmondják a balhéból kivezető tuti tippet. (Olyanok persze, akinek életükben nem volt még kalandjuk, akiket csajok még soha nem akartak elcsábítani, nem voltak a közönség kedvencei…) Szóval – mondják a tanácsadók - be kell vallani ezt a szörnyű bűnt, - de nem ám akárhogy: fel kell lépni a tévében. Ehhez kell egy fogadó tévé-csatorna, szerki, kommentátor. (Ő szerez egyet, fizetsz a tanácsadónak, tévének…). Ott aztán előírt koreográfiát kell követni: hosszan kell ecsetelni a bocsánatkérést, - igazi könnyekkel sírni a legjobb – aztán egy rehab-centerbe költözni, ahol leszoktatnak a szex drogjáról (Legalább is a közönség azt hiszi, és ez elég…). Pénztár: tanácsadói díj, tévé-promóció, rehab-center, jobb esetben (amennyiben sok a csaj) - némi PR adakozás.

Sok pénz. De megéri. Mert ebben a macerában az a cső, hogy Amerikában, ha ezt végigcsinálod a közvélemény, megbocsát. Azt írják pl., hogy Clinton elnöknek, hivatalból való távozása – a szex-botrány és bocsánatkérés – után nagyobb volt az elfogadottsága, mint pályája csúcsán. A társadalom díjazta, hogy hamut szórt a fejére és becsukta a boltot. Szóval megéri – ez egy megbocsátó társadalom. Igaz, hozzá porba kell magad alázni, de megérdemled, mert a házasságtörés rosszabb, mint egy atombomba. Legalábbis az új vallásosság, meg konzervatív újhullám szerint.

Azt meg természetes antropológiai ténynek kell tekintened, hogy az embert át lehet képezni, félrelépő macho állatból jó családapa, bájos férj és szelíd hivatalnokot lehet faragni némi tévé-sírás, és rehab-center látogatás után. A kefélést meg hagyjuk a tinikre.

Tiger Woods még latolgatja, hogy elmegy-e a tévébe sírni. Nem smakkol neki.
El is hiszem.

USA: Nő az adósság-szakadék

Egyfelől arról beszélnek, hogy egyre aggasztóbb a túlfűtött hitel-piac, másrészt meg hogy a növekvő bizalom miatt egyre keresettebbek a hosszú lejáratú kötvények. (FT 2009. dec. 2.) A kettő valahol rokon persze, mégis ciki. Mert hogy a nagy válság a beteges nagyságú hitelexpanzió miatt (is) jött ránk, most meg megint tul sok a hitelpénz. (Kormányoké elsősorban, de bankoké, cégeké. Háztartások most visszafogják magukat…) Amiből az következik, hogy a központi bankok már megint odadobták a gyeplőt – vagy még inkább: most sem sikerült szabályozni - értelmes korlátok közé terelni - a pénzpiacot. Vagyis nyitott az út a következő válság felé. (Aminek kifizetésére már a világon sehol se nincs pénz.)

Az persze más kérdés,hogy a Wall Street - meg a corporate finance úgy egészében - csípőből visszalő minden regulatív kezdeményezést. Aligha lehetne teljesebb a sakk-matt helyzet. Amiért persze Obama elnököt és kormányát teszik felelőssé odahaza (a pubik), tengeren innen meg Amerikát. Hogy az egészet a bankvilág generálja, arról csend van.