Tuesday, November 27, 2007

nem akarok GM kukoricát zabálni...

Olvasom, hogy az élelmiszereken ezentúl a származási ország helyett csak EU-t kell feltüntetni (ha onnan való a kaja). Hát itt bajok lesznek. Eddig ugy volt, hogy az EU nem engedi a GM (génmódositott) kukorica behozatalát. Nyugiban ettem a főtt kukoricát. Pár éve a GM kuku legnagyobb amerikai gyártója hatalmas kisérleti földeket vásárolt össze Romániában, és termelte ott a GM kukut, - látszatra csak úgy. Kisérletezés céljából. Sztem valójában sejtették, hogy Románia előbb utóbb EU ország lesz, és akkor - a behozatali tilalom is ugrik, belül a határon már árusítható. A finom GM kuku. A számítás bevált, most már bévül, - fog jönni GM kuku? Fog. De én nem akarok GM kukut zabálni! Mit lehet csinálni?
Én megértem, hogy a Föld jelentős hányadán senyvedők számára a GM kuku (és egyéb GM mezőgazdasági termék) menekülés lehet az éhhalál elől. De... - nem.
Annyi mindent néznek az EU felügyelők, ezt mikor fogják észrevenni? Vagy sutyiban majd mi fogjuk figyelni melyik kuku GM és melyik normál? Nem tudom. Egyelőre nem zabálok főtt kukoricát, kukoricás kenyeret sem (pedig nagyon jó, több napig is fincsi...) Lemondás az élet. Meg reszketés.

panaszok

Aszongya, hogy az ő élete tiszta tragédiája, hogy mindenki csak feleségül akarja venni. Semmi kaland, szerelem, netán viszony balkézről, - semmi romantika, semmi izgalom. Csak kötőterem (templom) és más semmi.

„A cégnél tizenketten vagyunk, egyedül én vagyok nő, és mindenki engem akar megdugni." (Rémes lehet…) Van ilyen. "A cégnél tizenketten vagyunk, egyedül én vagyok nő, és senki sem akar lefektetnii." Van ilyen.

„Hogy meggondolta, nem akarja megcsalni férjét, nagyon sajnálja, hogy csak most, de nem volt tisztában magával…” – én meg, érted. ott állok, talpig boxerben és akkor jön ezzel a szöveggel. Hipp-hopp farmer vissza, pulóver hón alá, kulcsozás, „csá, semmi gond, van még xanaxom.” Hol a mobilom?

„Igen, jó volt”. Szünet. Ingerülten, „igen jóóó volt.” Szünet. ”Háromszor.” Szünet, hangosabban: „Mondom háromszor mentem el. Most jó?” szünet. „Figyu, mindenki engem néz.…leteszem...” „Deák tér. A kijáratnál ellenőrök dolgoznak.” Kikapcs.

„És akkor megjelenik nekem kalucsniban. Háát, jobb, mint ha fehér zoknikban. Még jó hogy felraktam a Take five-ot (Dave Brubeck, tudod, semleges háttérzene…) Hogy nem-e lehetne-e inkább valami Chopin, ő úgy szok. Na ez sem egyszerű, gondoltam. Igyunk egy martinit. Aszongya ő absztinens, különben is vezet.
Kész. Vakot édesapám a másik oldalra, - elegem lett. Ezt a sok taplót!

"Nem is tudom, hogy mondjam, de hát izé, szóval olyan kellemetlen szagod van. Kicsit szellőztetek." Na, erre begurultam, - hogy én? még hajat is, meg Nivea tusfürdő és deo, - hogy én büdös!?. Pedig igen. Persze te nem érzed, mert saját illatát nem érzi az ember. Ne is haragudj. Fojtott hangon sziszegek valamit: (nyitva az ablak...) Snitt. Kirohantam.
A liftben lenéztem a cipőmre. Pesten fél millió kutya van. Basszus!