buli seggrészegen

Régen is szívtak a bulikon, jó pár üveg ez az fogyott. De az csak néhány faszit ütött ki, egyébként kedélyjavító eszközként, netán nyelvet oldó spirituszként szerepelt. Ma másképp van: a fiúk megérkeznek, minél gyorsabban bedobnak fél-egész üveget, - sör-whisky, vagy más gyors pia legurít - kinyúlnak. (Gondolom, már otthon is beágyaznak neki valami töménnyel, vagy party-droggal…) A csajok ülnek egy kupacban, a fiuk fekszenek szanaszét. Vagy éppen keveredve, mintha táncolnának - külön-külön, és aztán dőlne ki ez is, az is. Nem értem, hogy mért? Régen sok minden adhatta a mámort, a kefélésnek volt izgalma – nemcsak a buli erejéig. – mindenféle más balhé is adódott, vagy éppen csak beszélgettek – dumálni jó. Már csak azért is mert kevés alkalom adódik rá.

Sokáig azt hittem, hogy azért van ez így, mert a fiuk elkezdtek félni a csajoktól. Na jó, leégni nem kellemes, kis önbizalmat fél üveg vodkából (vörösborból) is fel lehet szívni. (Legalábbis így mesélték nekem pár éve. Bizonytalan a forrás: bocs…)

Aztán ha ma körülnézek akár az óráimon, akár a folyosón, szünetben, este – mikor a legtöbb szemcsi van – nem látok párokat. Amikor ezt a „magabiztos” (ill. azt pótló pia-mesét) adták be nekem, még voltak, akik a hátsó padokban egymás kezét fogták, és mikor uncsi lett az óra, smároltak, vagy ködös késődélután kézen fogva léceltek le a Múzeum-kőrutra. Ma nincs ilyen. Magányos – kedves, kedélyes, (nagyképű, bagós - ha fiú), vihogó-villogó vagy kékharisnya, ha lány – szóval ilyen arcok kajtatnak a folyósón, az órán nem igen néznek egymásra, (vagy igen, nem ÚGY, - ki-ki éli saját életét, közben udvarias vagy hangos, vérmérséklet szerint. De akár villogó, akár lármás, akár csak szütyős-csöndes életével magányát maszkírozza (sztem, nem biztos, hogy így van, nem kell elhinni ezt sem). Innen nézve a bulikon seggrészeg fiuk csak ezt a bezárkózást fokozzák a „megszólíthatatlanságig”, amíg ki nem üti magát. A tudatvesztésig.

Erről a magány-szindrómáról (aminek része a gyors önkiütés) angol sráctól hallottam, hogy ugyanis ott is ez van, binge drinking a beceneve, irodalma temérdek. A college-ban ez járja, még inkább ha a csoport külföldön, ahol a beseggelés része a cserediák proginak. Ezen elgondolkoztam, hogy mi minden kell egy ilyen kikapcs-hoz. Pár éve elhűlve néztem amerikai sógorom gyerekét, aki napokon át bezárkózva (begubózva) ült szobájában komputer játékába temetkezve, kajálni is alig jött elő. Na, mondjuk ez már végzetes függőség, meg beteges tünet, de a civilizáció mai kütyüi ebbe az irányba (is) vezetnek: nézed, csinálod, leköt, - vele lehet interakciózni stb. – mi a francnak másik (ember)? Csak kérdez hülyeségeket, esetleg hepciáskodik, netán nem tetszel neki, egyáltalán: akar valamit, ami időigényes. Neeeem. Kár belemerülni. Viszont jó közelükben lenni, csak a magad köré vont kört ne lépjék át – mondjuk bulin – érezd az illatukat, ricsajukat, zenéjüket, (hacsak nem a te iPod-od hallgatod, akkor is). Szóval együtt velük, de mégis külön. Ami persze még kevés: Együtt velük, de külön tőlük – és külön magadtól is: a totál önkiütés azt is jelenti, hogy nem kell magadat sem elviselni. Csak vagy valahol, valami mesterséges transzcendenciában, de nem kell róla tudni. Etre pur pour soi. Beckett – hu, évtizedekkel ezelőtt – csinált egy kisfilmet (Film cimmel, Buster Keatonnal) aminek az volt a poénja, hogy egy ember nem akarja hogy nézzék, de a kamera folyton üldözi, - Keatont csak háttal látjuk az egész film alatt. Az utsó pillanatban azonban premier plánbe, szemtől szembe – a film logikája szerint: önmagával szemben, maszk, tettetés, bujócska nélkül. És igazi önmagával szembekerülni – katasztrófális, rémes.

Na jó, azért Beckettet már ne keverjem ide az egyszerű önkiütés (seggrészegség) társas-társtalan játékába. Toxikológiai esetsor, - de divat lett, ill. több, mint divat, ezért érdekel. Persze, mindez, amit elmeséltem itten, csak filosz megfejtési kísérlet. Lehet, hogy valami egész primkó oka van: jó tökrészegnek lenni, mindenki le van sz…va. Társas módon, másokkal együtt, akik ugyanígy mindenkire tesznek – de együtt, külön-külön. Akárhogy. Végzetesen. Ha így van. Biztos másképp van. Nem tudom.

Most csak annyi (lehet) igaz mindebből, hogy a csajok el vannak kenődve. Apropó: ők miért nem isszák hülyére magukat? El vagy maradva, mondja a haver, ők is… És ez az egész, amit ide irtál, tök másképp van.
Konyec.

lógnak a szeren (Kina a Neten)

Az FT szerint (2010.nov.18) Kínában 420 millióan kavarnak a hálón az 1.3 milliárdból, ami azért nem piskóta. Ráadásul 83% otthonról klikkel. Ami őrület, hiszen a lakosság egyharmada falusi – eszerint előbb kapcsoltak, mint a városiak…
Eddig jobbára csak a hatóságok cenzúrázó kedvéről, a Google fingatásáról lehetett olvasni. E számok ismeretében viszont most arra kell gondolnom, hogy e robbanásnak egy sor kulturális előfeltételre is lehetett. Először is a computer literacy felételezi a normál íráskészséget, - aminek beszerzése - tekintve a kínai jel-írást, - nem is olyan egyszerű teljesítmény. Aztán a hardverrel való ellátottság: honnan lett hirtelen ennyi gép, vonal, hozzáférést biztosító egyéb rendszer? (A Lenovo cég 2005-ben vette meg az IBM laptop – ThinkPad - gyártását, és közben a világ negyedik legnagyobb IT technológiai óriása lett.)
Ez a négyszáz millió nemcsak lakást, társat, tévét vagy autót keres a Neten – sztem egy részük emilezik és blogol is. (A számok itt is elképesztőek, ha csak tíz százaléka blogol, az is negyven millió…) Ennyit talán már most is csak nehezen lehet ellenőrizni, még pár év és képtelenség lesz. Az egyikben – persze angol átíratban, ami nem ugyanaz – egy helyi nagyság fia dicsekszik apja hatalmával, a blogoszféra felfedezi, rászállnak, apuka megy a bíróságra: nem szaroznak. Ami még csak nem is szimptóma, - lehet, hogy manipulált hír – de elképzelhető. A blogoszféra beindult, sokféle irányba, ellenzéki de pro-kormány tartalmakkal egyetemben. De akkor is, régi módszerekkel már most se lehet kezelni a helyzetet. Kell-e egyáltalán, habár a konfuciánus rendszerben a stabilitás a legfőbb szempont, - vagyis fogalmam sincs mit fognak csinálni. De van pár ezer éves tapasztalatuk – igaz azt nem IT-re fazonírozták. A lap mutat példákat is (angol nyelvű blogok pl. QQ, Sina Microblog) – az ember csak ámul, pedig nem kellene. Sokan jósolják, hogy Kína átalakulás előtt áll: nem már benne van. Sőt – ha a high speed vasutprojektet meg a pár hete zárult repülőgyártó kiállítást is ide veszem: hát csak rohanhatunk a szemüvegért, hogy értsük, hogy is van ez.

gázáremelés - keveseket fog kímélni

Az emelés sávos, és van nullás sáv, ahol semmi az emelés (1200 köbméter/év fogyasztásnál), aki ennél többet éget, az fizet.
Fellélegzés: a bablevest főzni bőven kifér 1200 köbméter alatt. Csakhogy az a bibi, hogy fűteni is kell. Egy falusi családi ház fűtése (szigetelés nélkül) minimó 3000 köbméter/év, (ebben a sávban 6.1%-os emelés) a társasházban – saját gázkazánnal – ugyancsak ez a helyzet, hiába osztják vissza a fogyasztás egyes lakókra, túllépik a minimális határát: mert a fűtés a nagy tétel – és kikerülhetetlen. Szóval többen szívunk majd, mint amit gondoltunk.

Érdekes, hogy csak pár napja olvastam az első felszólalót, miszerint tényleg itt van az átverés, vagyis nagyon kevesen vették észre, hogy fizetniük kell, a kedvezményes sávba kevesen férnek el. (Falumban menekülnek is a gázból – fatüzelés.) Nem tudom, mit csinál majd a Főtáv egyelőre még nem emelt. Megengedheti magának, hogy nem számítja fel a gázfogyasztást? A jöv év közepéig megmarad a szubvenció: 900 ezer ember kap ártámogatást – hogyan lesz ez leosztva? Eljut a Főtávhoz is?

Elég nagy suskus, A végrehajtási utasítás már látható? Azt se tudom, Január meg itt van a nyakunkon. Hideg és fűteni kell – drágán, banyeg.
Mégis csak kell fizetni.

Üveghalászok

egy a könnyűbúvár csoport edzett a svéd és finn partok között fekvő Allan szigetek melletti sekélyebb tengeren. A falusiak röhögtek a fura gumiruhájukon, műszereiken, meg hogy folyton a parti kricsmibe menekültek a fagyhalál elől. Ez nem embernek való sport – mondták. Nem is sport: a csoport sejtette, hogy a sziget mellett vezetett a Szentpétervár felé vezető kereskedelmi hajóút, meg hogy a legendák sok viharról, meg elsüllyedt bárkáról tudtak. Szóval nemcsak úgy fürödtek a jeges vízben: kincsek után kutattak. Aztán egyszer csak egy ládára leltek, tele üvegflaskával. Mint kiderült a hajó francia pezsgőt vitt volna Oroszországnak.

A majd kétszáz éves itókával megfogták az isten lábát: árverés lesz, ahol a búvárok ötvenezer dollárt remélnek elérni az antik champagne üvegjéért. Ugyanis az FT szerint ez a palack-rakomány – éveit tekintve - világrekord. A faluban nincs több röhögés, inkább ki akarják tanulni a tengeri kincskeresés szakmáját. A Karib tenger környékén ez már népi sport: bérleti díjat fizetsz valamelyik sziget lelet-főnökségének (a tarifát négyzetkilométer-nagyság, tól-ig időhatár, leletérték felső limitje alapján számítanak – mindennek szabott ára van. Itt Északon csak most terjed ez a játék, - csatahajókat, meg tengeralattjárókat már egy rakást felkutattak – kincset még keveset. Erre felé kicsit húzósabb ez a sport: a hideg miatt. De talán lesz, akinek megéri.

álom-paradoxon

A sztori ismerős: Egy félhomályos szobában egy meztelen Atléta üldöz egy nőt. Egy ideig sikerül ide-oda elbújnia, majd kicsuszannia a kezéből, de aztán nem bírja tovább, a kergetőzés, - leomlik: „Mondja, mit akar tőlem?” – „Honnan tudjam, asszonyom? – válaszolja a férfi – maga álmodik engem!”

Régi, őrült vicc, de nem könnyű elemezni: távolról a „minden krétai hazudik, mondja egy krétai” paradoxonjára hajazik. Először is, a nő önmagát látja menekülni, azaz egyszerre nézője és szenvedője a jelenetnek. Másodszor: fel sem tűnik az Atléta meztelensége a normál polgári lakásban. Hogy-hogy? Nincs segítségért kiáltás, telefon a rendőrségre, kopogás a szomszédba, sikítozás stb. Csak futás van, aminek kimenetele – tekintve az Atlétát – előre látható: ő bírja tovább. Aztán a nő nem védekezik, hanem kérdez – a név, foglalkozás nem számit (a vicc rövidít) – csak arra kíváncsi: „mit akar?” Mivel mind a ketten meztelenek, a férfi nem rabolni akar – a kérdés abszurd (tudható a válasz…) De nem: az Atléta az asszonytól várja a választ.

Tovább: a férfi válasza a nő fejében szólal meg – hiszen ő álmodja – ami ugyancsak abszurd, hiszen ez a hűvös válasz az álom-kontextuson „kívüli” térből látszik érkezni. Ha a nő Freud-i alapon, tudatalattijának engedelmeskedve, – öntudatlanul szerkeszti álmát, - akkor az álombéli ellenség (valójában :vágykép) nem szólalhat meg ennyire kívülről: mert itt az álmodót az ébrenlét státuszában lévő ember szólítja meg.

Az asszony kérdése más szempontból is talányos: miért menekül saját – öntudatlan – vágy-projekciójától? Na jó, ez még lehet az elfojtás következménye – a tabu szublimálása. (Vágy arra, hogy az idegen leteperje, de erre vágyakozni, ezt a vágyat másnak bevallani a polgári létben – illetlen: be sincs neki mutatva, - ezért elfojtódik. Így Itt minden tabu – és minden vágy. De menjünk tovább: a nő erotikus álmában meg is szólítja saját álombélijét, kvázi tudatosan az öntudatlant (?).De miért rohan előle a szobában, miért bújik el? Ha az álom erotikus – akár tabu alatti jelenet – mért láttatja úgy, mintha rosszat akarna az Atléta? Amiről persze szó nincs, a rémült kérdés, cseppet sem rémült. (Persze az aktus és gyilkolás egymásba játszatása az álomban – elképzelhető…) Egyébként a kérdés lehet képmutatás, gyerekes naivitás, vagy nyílt felszólítás. Feltehető, hogy az asszony fél a szexuális „bűntől”, de egyben kívánja is, a kérdés: provokál. Hallani akarja azt a mondatot, amit szeretne hallani, azaz a férfi vágykifejezését („a testedet akarom” - vagy valami hasonlót, netán obszcénebbet… ) Az emberi erotika kettős: testi-ösztöncselekvés, érzelmi töltés, - de nem sokat ér a szavak kommunikációja nélkül: vágy, szenvedély, aktus, látvány és szavak egyszerre. (Majd minden a fejben...)

Az asszony az Atléta „kívülről” érkező válaszára nyilván felébredne, - hiszen az arra céloz, hogy a nő álmodik, ami „vekkerként” hat. Ám tegyük fel, hogy folytatódik az álom. Mit felelne a férfinak: „csinálj amit akarsz”, vagy „jaj csak azt ne!”, „kefélj, ami belefér, csak az uram meg ne tudja.” Bármit is válaszolna, „kikászálódna” a tudattalanból – szomnanbulban előfordulhat. Végül is nem ő mondja a provokatív kérdést („mit akar tőlem?”), hanem álombéli dublőre, felettes Én-je jóváhagyásával (unszolására…)

Az álombéli Atlétát az asszony tudatalattija kreálta, és az is vezényli, az Asszony tudta nélkül: ezért nem is nagyon igyekszik leteperni az asszonyt, ugyan kergeti, de várja, hogy valami további utasítást kapjon – akár szexre utaló álomparancsot. De ilyen parancs nem hangzik el. Más értelmezésben az is lehet, hogy az álombéli Atléta nagyon is jól tudja, mit akar tőle álmával az asszony, - már sok hasonló álom „meghívottja” volt – most csak váratja az asszonyt, mondaná már ki hogy „gyere”. De nem mondja: az asszony inkább az ébredésbe menekül. (Frusztrációba.)

Törökök? - ne jöjjenek...

Helmut Schmidt-et olvasok (Unser Jahrhundert: Ein Gespräch, 2010), amiben a Kancellár - aki ma is a Die Zeit c. liberális lap szerkesztője - egyértelművé teszi: képtelen helyzetet teremtene az amúgyis túlduzzasztott EU-ban a törökök felvétele. A ma hetvenhárom, holnap már százmilliós ország lenne a legnagyobb hatalom az Unióban, egy olyan kormánnyal, mely szép lassan sasszézik a „újraizlámosodás” (Reislamisierung) felé. (A tábornokok lecsukása ebbe az irányba mutat: a hadsereg képviselte eddig a szekuláris hatalmi rend biztosítékát – Atatürk hagyományát. Ez ugrott…)

Ráadásul a román, bolgár példából extrapolálható, mibe kerülhet egy ilyen szegény ország felzárkóztatása: nincs annyi pénz a világon.
Arról nem is beszélve, hogy már most túl van telítve török (arab) bevándorlókkal Németország, az egyesülés megoldhatatlan feladatot állítana a németek elé. A jelen helyzet stabilizálása – integráció – fontosabb, mert robbanásig feszült a helyzet. (Ld. Thilo Sarrazin: Deutschland schaft sich ab c. könyvének ma már hisztérikus vitáját, a multikulti csődjét.) Szóval ez nem fog menni.

Azért jutott eszembe ez a Damoklész kardja-helyzet mert a török elnök Angliába látogatott és kérdéseket tett fel: mi lesz az EU immár tíz éves ígérgetéseivel, mármint hogy csak álljanak sorba, majdcsak fel lesznek véve… Az EU gyáva tiszta vizet önteni a pohárba.

Egyébként: miért európai Törökország. Na jó, egy ici-pici darabja (Isztambul) oda tartozik, de a Boszporuszon túli óriás ország már nem. Akkor hogyan is? (Mert a hideg háború idején a törökök – amerikai rakétákkal – tartották sakkban az akkori az oroszokat.)

Azt is sejtem, hogy ha az EU elutasítja őket, vagy ha sokáig játssza ezt a kettős játékot (ígérgetés, és gyakorlati kizárás) akkor Törökország tényleg iszlámosodik, sőt… Már most csak az ország 30%-a kívánná az EU csatlakozást. Veszélyes ellenfél lenne. Oké, tudjuk. De az a remény se vált be, hogy a törökök majd lebeszélik muszlim barátaikat (Irán) az atombomba gyártásáról.

Egyébként pár év és a Föld iszlám lakossága túlnövi a fehérek fejlett világát. És akkor mi lesz?

Világgazdaság: trendjelentés – oder Spiel im Roubini's-Manier

1 az aranyár 1400 dollár fölé ment (nov.9: $1422) – rekord. Oka: az euróval már megint baj van (Írország, és Portugália adóssága – azt mondják életveszélyes. (A két ország állampapírjainak hozama 6%-ról majdnem 8-ra ugrott, ami vészfékhez nyúlásra biztatja a piacot. A pénzvilág ti. egy újabb görög drámától tart (az irek robbanthatnak…). Ennek következtében az euró romlani fog. Kétlem. Az aranyár viszont: őrület…

2 de van benne rendszer - a félelem. A Világbank főnöke (Robert Zoellick, 2007-től elnöke) azt javasolja, hogy egy új Bretton-Woods rendszerre (gyakorlatilag: az aranyalapra) térjen át a világ, és akkor minden mérhető lesz és a válságokat könnyebb előre látni, fékezni, kilőni, leállítani. (FT. 2010. nov. 8)

3 A dollár-árfolyam – euro-hiszti. Az egészből annyi igaz lehet, hogy a dollár-árfolyamát a Fed csökkenteni akarja – Bernanke (Fed főnök) ezért nyomott 600 milliárd dollár plusz pénzt a gazdaságba (voltaképp pénzt nyomtatott: államkötvényeket vásárolt fel, ezzel a dollár árfolyamot csökkentette. A többi ország is nekiláthat valutája árfolyam-csökkentésének… Az euro-val kapcsolatos félelmek miatt eladási mánia indulásától félnek.(vagyis attól félnek, hogy gyengül megint az euró – ami persze jó az exportnak: Németország megint nyer rajta. (4%-os GDP fejlődés van a németeknél…)

Ami valuták-háborújához vezethet. Európa ellenáll, Kína ellenáll, - a csata most kezdődik az állások kiépítésével. (G20 tanácskozás egyik fő témája.

4 Szöul: G20 tanácskozás – és a free trade. Amerika-Németország vita. Eddig a free trade elve uralkodott, a válság óta nőtt a protekcionizmus tendenciája (és veszélye). Amerika szerint vannak olyan nagyhatalmak, melyeknek tul nagy a kereskedelmi mérleg plusza, illetve, túl nagy a deficitje. Amerika javaslata: legyen 4%plusz a kereskedelmi mérleg felső határa, aki ezen túl lép, az kap a fejére. És legyen egy negatív 4% is, (aki a deficitet lefelé lépi túl, az is szankcionálható legyen. (Ez Geithner amerikai pü miniszter és Obama elnök ötlete a G20-ra – a németek hevesen tiltakoznak, franciák csöndesen a németek oldalán, a kínaiak hallani se akarnak róla.) Ha ez bejönne, az véget vetne a free trade rezsimnek, elszabadulna a protekcionizmus. (Kicsiben már ma is több száz protekcionista intézkedés van érvényben 2008 óta.) (Der Spiegel, 2010, Nr. 45)

5 Kína: nem engedi pénzét felértékelődni – manipulálja a jüant (a renmimbi-t). Ami részben igaz, ez segíti a kínai exportot. De Kína azt mondja, hogy tíz év már óriási szívességet tett a nyugatnak: megnyitotta a nyugati tőkebeáramlás előtt a kapukat (FDI: foreign direct investment) – amivel halálos veszedelemnek tette ki a kínai (állami) ipart. Persze tudatosan: tanúlják meg hogy kell versenyképesnek lenni a nyugati tőkével, vagy pusztuljanak, mondta kedvesen a kínai vezetés. Ez a belső harc ma is folyik, ezért vannak bérviták Kínában – és ezért lett munkaerőhiány Sanghajban és Dél-Kínában: ilyen kevés pénzért – mondják a kínai vidékiek – nem megyünk oda dolgozni. Vagyis Kína most épp csendes polgárháború időszakát éli (most nyeli le az FDI békáját, - miközben persze lopja a szabadalmakat, meg elköveti mindazt a szabálytalanságot, amit az „eredeti felhalmozásban” Angliától Németországig mindenütt elkövettek…) De a valutában bekeményít – adja persze olcsóbban is, figyeljétek meg, csak most kicsit adni kell az „arc megőrzésére” is. (Ezeket az érveket Martin Jacques: When China Rules the World. (2009. London) c. nagyszerű könyvéből loptam.)

6 Kína és az eladósodás. Érdekes kínai hír, hogy a többezer kilométeres high speed vasútháló tervét Peking felülvizsgálatra küldte el több szervnek: túl drága, túl sok (kihasználhatatlan), inkább hagyományos vasutakat fejlesszék.
A high speed – sinkanzen – vasút presztízsberuházásnak minősült mára (a tartományok mindegyike akar magának ilyen csoda-vasutat…)
Nekem ebből az a tanulság adódik, hogy Kína belső piaca eladósodik, - legalábbis attól félnek, hogy ez a tendencia felgyorsul. Márcsak ezért is szarnak a külvilágra. (Egy – 1,4 milliárdos - kontinens megteheti…) Ha valóban lesz eladósodás, akkor Kína tényleg piacra dobja a nála lévő amerikai állampapírokat – eladja őket, és ezzel a dollár értéke tovább csökken, amerika versenyképessége ugyancsak.) De ez csak távoli rémálom.